Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiáltvány

 Demokratikus és Európai Kiáltvány (DEK)DEMOSZ – Demokratikus és Európai Magyarországért Szövetség

 

„Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.”

 

2010-ben tíz fiatal és egyetemista, látva hazájának helyzetét, azt a válságot, amibe felelőtlen politizálás és hazugságok után jutott, elhatározta, hogy társadalmi szervezetet alapít, egy olyan közösséget és mozgalmat hoz létre, ahol mindenki otthonra találhat, aki hisz egy jobb, igazságosabb jövőben. Aki hisz egy olyan országban, amely fel tudja és fel is akarja vállalni az utat, melyen szent István király elindította, azt az utat, amely a Nyugatra vezet. Akik hisznek a demokratikus és európai Magyarországban, amely itt Európa szívében megvalósítja a keresztény európaiságát, s a demokratikus, keresztény nyugati népek jelentős tagjává válhat, egy erős és gyökereire támaszkodó szövetség tagjává, azé az Európai Egységé, amelyről a keresztény egyházatyák álmodtak. Egy olyan Magyarországban hiszünk tehát, amely a hagyományait, s így Európához és a Keresztény Nyugathoz tartozását felvállalva a többi néppel együtt halad azon az úton, melyet az Európai Egység alapítóatyái, tanulva a két világháború és a nacionalizmus árnyoldalaiból, kijelöltek. Hiszünk a sikeres és egységes Magyarországban, hiszünk a sikeres és egységes Európában. Hisszük, hogy sikereink kulcsa, a gyökerekhez való visszatérés lehet. Visszatérés, ahhoz az immár több mint ötezer éves zsidó-keresztény tanításhoz, mely sikeressé tette civilizációnkat az évezredek viszontagságain át. Hiszünk a demokráciában, abban, ami a Nyugatot, Nyugattá teszi. Egyszóval hiszünk a szent István-i útban, hiszünk abban, hogy a jó irány és a helyes mindig nyugatra vezet, mert ez a mi utunk, a magyarok útja.

 

Szociálpolitika: Alapvetően a racionalitás talaján állunk a kérdésben. Az elsődleges szempontok az igazságosság és a szabadság kellenek, hogy legyenek. Tudnunk kell, hogy ingyen ebéd nem létezik, az adott javak előállításáért mindenkinek meg kell dolgoznia. Nem várhatjuk, hogy majd az állam „ingyen” ellát minket, sőt ez a szemlélet kimondottan veszélyes, a diktatúra és a totális állam módszere gúzsba kötni az államfüggőséggel a polgárait, s így elvenni a szabadságukat. A munkanélküli segélyeket realizálni kell, átképző, továbbképző tanfolyamok rendszeres látogatásához kell kötni, s korlátozni kell ésszerű időintervallumban (például egy év reálisnak nevezhető). A szociális támogatásokat adójóváírásként kell kiutalni, továbbá a Monokon sikeresen bevezetett „szociális kártya” alkalmazására is át kell térnünk, ahhoz, hogy az adófizető, dolgozó állampolgárok által befizetett összegek jó helyre kerüljenek. Olyan rendszert kell létrehozni, amely „nem halat oszt, hanem megtanít kifogni a halat”. 

 

Adórendszer és gazdaság: Radikális adócsökkentésre van szüksége a gazdaságnak, meg kell értenünk, hogy a gazdaság csak alacsony teherköltségek mellett képes a prosperitásra. Vonzóvá kell tenni hazánkat a külföldi – elsősorban európai és amerikai – befektetők és működő tőke előtt, hogy pótolják nemzetgazdaságunkban fennálló tőkehiányt. Továbbá ezek a befektetések és a beérkező tőke rengeteg munkahelyet teremt, ami létbiztonságot ad Magyarország polgárainak, lakosainak és nem utolsósorban hatalmas adóbevételekre tehet szert így maga az állam is. Egykulcsos-adórendszert kell bevezetnünk, amely igazságossá teszi az adózást, ezzel a lépéssel ki is fehéríthetjük a gazdaságot, ez további állami, közösségi bevételeket jelent, és a dolgozó emberek zsebében is több pénz marad, ez élénkíti a fogyasztást, s ebből végső soron maga a gazdaság profitál, s így az egész ország, sőt az egész Európai Gazdasági Térség. A magántulajdon kiemelten fontos, mert az emberi szabadság legfontosabb mércéje, és a szorgalmas munka gyümölcse. Hiszünk a szabad versenyen alapuló piacgazdaságban, ahol a kiválóságban való versengésben az egyének és a vállalatok a legjobb arcukat mutatják meg, s így a versenyből a legkiválóbb jut el hozzánk, fogyasztókhoz, ez megint csak végső soron nekünk, polgároknak, a fogyasztóknak a legjobb, nekünk, akik – a verseny törvényei miatt – a lehető legalacsonyabb áron juthatunk hozzá a legjobb minőségű termékhez. Tehát ennek a versenynek a zsűrije mi magunk, a fogyasztók vagyunk, mert a verseny értünk folyik. Hiszünk a szabad, igazságos és tisztességes versenyben, ahol minden cég, vállalat, vállalkozó és egyén egyenlő esélyekkel indulhat, a világ akármelyik részéről jöjjön is. Tehát hiszünk a tisztességes és szabad versenyben, ergo nem hiszünk a protekcionizmusban, amely igazságtalanná és a fogyasztók számára hatástalanná teszi a piacot és a versenyt. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy erős versenyfelügyelet kell az állam részéről, amelyet az európai gazdaság integrációja és expanziója miatt közösségi szintre kell emelni és ott kell megerősíteni, hogy vigyázó szemeit az immáron több mint 500 milliós európai piac szabadságára és tisztességére vethesse. Milton Friedman a konzervatív-gazdaságpolitika egyik kiemelkedő képviselője és ragyogó tudósa, már 1962-ben a Kapitalizmus és szabadság című könyvében megállapította, hogy a piac lehető legnagyobb szabadságának és a verseny tiszteletben tartása mellett szükség van egy államra, mely a játékszabályokat meghatározó fórumként működik és bíróként, aki elmagyarázza és betartatja e szabályokat. Az államnak nem szolgáltatásokat kell nyújtania, hanem biztosítania a tisztességes verseny feltételeit. 

 

Egészségügy: A tisztességes egészségügyi ellátás minden dolgozó polgárnak kell, hogy járjon. Ma Magyarországon az egészségügy és annak színvonala katasztrofális helyzetben van. Az adók csökkentésével azonban az állam nem fog tudni több pénzt az így is drága egészségügybe ölni. A megoldás, itt is – mint egyéb területeken is – a versenyben rejlik. Az állami biztosító megtartása mellett meg kell adni az embereknek a döntés szabadságát, hogy ha pénzük van rá más biztosító mellett is dönthessenek, így kapva jobb vagy gyorsabb ellátást. Az állam azt a biztosítót fizetné – azon polgároknak, akik továbbra is fizetik az egészségügyi hozzájárulást – amely biztosító a lehető legalacsonyabb áron a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtja. A dolgozó emberek szabad döntésévé válna, hogy az állam által fizetett biztosítót veszik-e igénybe, így továbbra is adó formájában fizetniük kellene az egészségügyi hozzájárulást vagy a másik lehetőséget választják, miszerint aki megengedheti magának, vagy úgy dönt más biztosítóhoz is fordulhat és a továbbiakban nem kellene az államnak egészségügyi hozzájárulást fizetnie. Az egészségbiztosítás természetesen továbbra is kötelező maradna. 

 

Nyugdíj: Az egész ország gazdasága gondban van, a legrosszabb helyzetben azonban a nyugdíjrendszer van, mely pár évtizeden belül összeomlással fenyeget. A magyar népesség elöregedő társadalom, tehát egyre kevesebb az aktív és potenciális munkaképes korú polgár és e tendenciával párhuzamosan egyre több az idősebb, eltartott. Tehát a jelenlegi nyugdíjrendszerben egyre kevesebbeknek kell eltartani egyre többeket. Ez az adócsökkentés politikájával nem összeegyeztethető, így az egész rendszert kell megreformálnunk, ahogy, van. Mindenki ismeri a szorgos hangya és a lusta, mindent elherdáló, a mának élő tücsök történetét, mikor a hangya egész nyáron dolgozott és gyűjtötte télire az eleséget, a lusta tücsök azonban nem foglalkozott a jövőjével, mindent elherdált és csak lustálkodott egész nyáron. A tücsök télen nyomorgott, a hangya azonban félre tett a szorgos munkájából gyűjtött javakból és azzal átvészelte a telet. Ne legyünk tücskök – ahogy ezt a kormány megpróbálja ránk erőltetni -, legyünk mi is szorgos és takarékos hangyák! A munkavállalóknak életük folyamán kötelező bizonyos százalékot a jövedelmükből nyugdíjjárulék címén az államnak befizetniük, melyet az állam, állami vagy magán vállalatokba fektet be, így gyarapítva azt, ezzel kompenzálva az éves inflációt. Pár évtized múlva a befizetett nyugdíjjárulékoknak megfelelően a nyugdíjba vonult munkavállaló havonta megkapja a nyugdíját, remélhetőleg a vállalatok sikerességének köszönhetően akár többet is, mint amennyit befizetett. A befektetéseknek köszönhetően az infláció mértékét kiegyenlítő, sőt ha a cégek sikeresek akár nagyobb növekedésű összeget kapnak kézhez a nyugdíjasok, már csak azért is, mert a nyugdíjkorhatár 65 év, az átlagéletkor pedig 72 év. Tehát átlagosan 7 éven keresztül kellene ellátni egy embert a több évtizedes munkájának és kamatozott értékéből. Az átállásnál lesz egy olyan generáció, melynek elméletileg nem lenne nyugdíja, így ezt az átállást egy lassú és alapos felkészülési folyamat előzné meg, a szükséges forrásokat olyan különadókból lehetne finanszírozni, amelyeket a kormány 2010-ben vetett ki a pénzügyi szektorra, továbbá szükség volna a költséghatékony és takarékoskodó gazdaság- és költségvetési politizálásra. Ez az átállási folyamat pár évtizedig tartana el. Továbbá az állam nagyobb teret engedne a magánnyugdíj pénztáraknak, amelyeknek azonban a bankoknál is szigorúbb ellenőrzési szabályoknak kell majd megfelelniük, az esetleges csődök és azok katasztrofális hatásainak elkerülése érdekében. Így mindenkinek megadatna a döntés szabadság, hogy mikor, illetve mekkora összeggel kíván nyugdíjba vonulni.

 

Európa: Európa mi vagyunk. Európát közelebb kellene hozni az emberekhez. Meg kell értenünk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek. Magyarország a Nyugat szerves rész, ez már Szent Istvánnál eldőlt, mikor nem a keleti rítusú kereszténységet, hanem római katolicizmust vette fel államvallásként. Mindig is a nyugathoz tartoztunk, ezt a folytonosságot szakította, meg az átkos diktatúrák uralta 70 év 1919-től 1989-ig tartó katasztrofális időszak, erre tettünk végleg pontot, mikor 2004. május 1-én csatlakoztunk az újjáalakuló európai egységhez. Az európai és a keresztény népek egységének gondolata a legősibb keresztény elv. A kereszténység pedig a konzervativizmus alapja, így egy magát konzervatívnak, kereszténydemokratának, demokratikusnak és európainak valló szervezet nem utasíthatja el a nemzeti-egoizmusból kiindulva a keresztény nemzetek egységét. A nemzeti-egoizmus egyáltalán nem keresztényi, így egyáltalán nem is konzervatív. A nyugat ma válságban van, pont azért, mert elfordult a kereszténységtől és a hittől, zsidó-keresztény gyökereitől, hagyományaitól. Erre azonban nem az a megoldás, hogy elfordulunk testvéreinktől, hanem az, hogy harcolunk azért, hogy Európa visszataláljon önmagához. A gazdasági kérdéseket tekintve pedig Magyarországnak és a magyar cégeknek nem árt a verseny, melyből, ha rátermettek, akkor megerősödve jönnek ki és akár további piacokat is szerezhetnek – az EU másik előnyét, a szabad piacot kihasználva – szerte Európában. Az európai egységet tovább kell mélyíteni egészen a föderációig, amíg a világpolitika színpadán nem egy erős és egységes Európa fog állni, melynek a lehető legnagyobb beleszólása lesz a világpolitikába, illetve a keresztény értékek, mint a szabadság, igazságosság, a jog előtti egyenlőség és a szolidaritás hirdetője lesz. Továbbá Törökországnak meg kell értenie, hogy nem tartozik Európához, sem földrajzilag, sem demográfiailag, sem gazdaságilag, sem vallásilag, sem kulturálisan, sem történetileg teljesen más problémái vannak, mint az európai országoknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy Európának el kell vetnie Törökországot, Európának – mint minden más országgal -, így Törökországgal is együtt kell működnie és a lehető legjobb viszonyt kialakítania.

 

Amerikai Egyesült Államok, NATO: Legfőbb szövetségesünk kell, hogy legyen. A világ legerősebb hatalma, mind gazdasági, politikai mind technikai értelemben. Továbbá kulturálisan is hozzájuk, a nyugathoz tartozunk. Sokan vannak sajnos ma Magyarországon – főleg a radikális jobboldalon, ha lehet őket egyáltalán jobboldalinak nevezni - , akik kétségbe vonják ezt az elkötelezettséget az Egyesült Államok felé és inkább kelet felé kormányoznák az országot, ezek a gondolatok olyan messze vannak a kereszténydemokráciától és a konzervatív gondolkodástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Tehát egy konzervatív, mint a világ legnagyobb keresztény országa az USA iránt elkötelezett, éppen ezért ideológiánkban egyértelműen erős az atlantista vonulat. Jelszavunk: „Erős Magyarország, Erős Európa, Erős Nyugat!, E három mi kell nekünk!”

 

Hit-vallás: Számunkra kiemelkedően fontosak azok a gyökerek, melyek elválaszthatatlanul a Nyugathoz és Európához kapcsolják hazánkat, Magyarországot. Ezek a gyökerek, a judeokeresztény hit és kultúra. Ez az, amely sikeressé tette Európát, az európai civilizációt és sikeressé teheti hazánkat is. A politikai kereszténység megvalósítása természetesen nem a sötét középkor vallási intoleranciájának visszatérését jelenti, épp ellenkezőleg. Az olyan zsidó-keresztény elvek mentén képzeljük el a jövőt, mint a szeretet, a szolidaritás, a szabadság, a tolerancia, a szabadság, az emberek közit egyenlőség, nemzetekfelettiség és az erkölcsi morál. Ezek azok a több ezer éve, ember és Isten között köttetett szövetség, amelynek ha alappontjait betartjuk, sikeressé válhatunk és egy boldog jövőt építhetünk fel itt hazánkban, Európában és az egész világon egyaránt. „Fides, spes, caritas.”

 

Vidék-város és infrastruktúra: Mindkét régió (város és vidék) egyaránt fontos, egyiket sem lehet a másik elé helyezni. Az állam kötelessége mindkét területet egyaránt fejlesztenie. Így mindkét régiót fontosnak tartják. Ami az infrastruktúrát illeti, véleményünk szerint Magyarországon nem új utakat és egyéb más útvonalakat kell kiépíteni, hanem a meglévőket kell modernizálni és a lehető legtökéletesebb módon felújítani. A különböző egyéb szolgáltatásokkal is ez a helyzet.

 

Energia: Egész Európa energiafüggőségét meg kell szüntetni. Erre a legegyszerűbb megoldás a megújuló energiaforrások felhasználása. Egy teljesen új alapokra helyezett energiapolitika kell hazánknak és egész kontinensünknek. Az ország kiemelkedően meg is gazdagodhatna egy egész Európát érintő átalakítás esetén, ugyanis Magyarországnak – egész Európában – egyedülálló lehetőségei és adottságai vannak. Európában a Kárpát-medencében az egyik legmagasabb a geotermikus gradiens, tehát nálunk van legközelebb a magma a felszínhez, így nagy lehetősége és jövője van hazánkban, ezzel a hőenergiával teljesen függetlenné válhatnánk végre a „ruszki medvétől” energetikailag, gazdaságilag. Sőt az energiatöbblettel kereskedhetnénk is más Európai vagy akár a világ bármely országával. Tovább a Dévény-szorosnál az Európa nyugati és északi részeiről érkező északnyugati szél miatt érdemes az állandóan „szeles” Kisalföldre szélerőműveket építeni, vagy az állandóan napos Dél-Alföldre napenergia termelő hálózatokat kiépítve biztosíthatnánk a régió energiaellátását. Ennek a kis országnak olyan lehetőségei vannak, melyeket bűn lenne kihagyni. Sokan elítélik az atomenergiát, pedig ma Magyarország áramszükségletének kb. 40 % -kát a paksi atomerőmű négy reaktora biztosítja, még egy hasonló atomerőmű építésével az ország másik régióján, az ország teljes áramszükségletének akár 75-80 % -kát is biztosíthatnánk a környezetet nem szennyező tiszta energiával. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezekkel az egyszerű, de mégis hatásos energiapolitikai lépsekkel két legyet üthetünk egy csapásra: 1. megszüntethetjük hazánk energiafüggőségét, 2. továbbá a tiszta energiaforrásoknak köszönhetően javítjuk környezetünk állapotát, a levegő, a vizek, az erdők és lakókörnyezetünk tisztaságát.

 

Környezetvédelem: Ahogy az előző pontból is kiderült a konzervatívok elkötelezettek a környezetünk védelme iránt, az energiaszektor átalakítása mellett más programokat is ki kell dolgoznunk. Tisztább, hatékonyabb, korszerűbb tömegközlekedés kiépítése, az autók a városokban való mozgásának korlátozása. Ki kell építeni azt a rendszert, hogy a városban dolgozók a elővárosokban kialakított nagy parkolóházakban hagyják az autóikat, és a be a városba pedig a színvonalas, tiszta és megbízható tömegközlekedéssel jutnak be.

 

Jövő = oktatás: Minden politikánk közül az oktatás a legfontosabb. Színvonalas, a gyermekek, fiatalok számára pedig szerethető oktatást kell kialakítanunk, melyben nagyon nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon az erkölcsre, etikára és tisztességre való nevelés, mely a lehető legjobb felkészítés a tisztességes, becsületes munkára és életre. Az iskolának sokkal többet kell jelentenie, mint csupán „munkahely” a gyerekeknek. Egy szeretetteljes közösséget, ahol a gyerek, a fiatal érzi, hogy tagja valaminek és fontos a többieknek. Ez a lehető legfontosabb, amit el kell érnünk. Ehhez az első lépés a tanárok becsületének visszaadása, meg kell értetni a többségi társadalommal, hogy a tanárokon áll vagy bukik gyermekeink, közösségeink, hazánk, kontinensünk, civilizációnk jövője. Továbbá kötelezővé kell tenni a hit- és erkölcstanoktatást. A tanulókat érő megterhelést realizálni kell, meg kell adni a fiataloknak a döntés szabadságát már gimnáziumban (gondolok itt a tagozatokra, illetve a tantárgya választásra), ezzel nevelve őket önállóságra és az életben való boldogulásra.

 

Cigánykérdés: Sajnos egyre nagyobb a szakadék a cigányok és a nem-cigányok között. Erre sem az erőszakos asszimiláció, sem a szélsőjobb által erőltetett agresszív megoldások nem alkalmasak. A cigány kultúra egy nagyon szép és gazdag kultúra és kincse hazánknak, melyet nem elnyomni, vagy hasonlóvá tenni kell, hanem megőrizni és támogatni. Annak, akinek gyökerei vannak és van mire felnéznie, sokkal nagyobb becsülete van. Így a megoldás nem a két etnikum egymásba olvasztása, hanem békés egymásmellet élése. Továbbá erre a problémára is érvényesek a már felsorolt megoldások, mint a vallás, az oktatás és a munka. A cigányok és a nem-cigányok közös pontja a vallás, a kereszténység, ami egy igaz keresztény életében a legfontosabb kell, hogy legyen, ha ezt meg tudjuk értetni az emberekkel, és az emberek újra odafordulnak a valláshoz, akkor megoldódnak a gondjaink. Az oktatás is nagyon fontos, a cigány fiataloknak és gyerekeknek is meg kell adni minden lehetőséget arra, hogy ápolják saját kultúrájukat, büszkék lehessenek arra, és ugyanolyan esélyekkel indulhassanak el az életben, mint nem-cigány társaik és ugyanolyan értékes tagjaivá válhassanak a magyar társadalomnak. Továbbá az államnak kiterjedt közmunka programokat kell indítania és munkalehetőséget biztosítania mindenkinek, aki dolgozni akar, így a dolgozó embereknek nem lesz lehetőségük a lezüllésre, mert a munka egyenlő becsület.

 

Rend, fegyelem, biztonság: A közbiztonság szintén fontos aspektusa a demokratikus, és európai politikának. Az állampolgárok beszedett adóiból az államnak kötelessége biztosítani a rend és közbiztonság fenntartását. Ezt a rendvédelmi erők létszámának növelésével, eszközeik fejlesztésével, kiképzésük professzionális szintre való emelésével érhetjük el. Továbbá fontosnak tartjuk a közterületfigyelő-hálózat teljes hiánytalan kiépítését és a közterületek 24 órás megfigyelésének biztosítását. A járőrözést vissza kell állítani, az utcákon a bűnözés elterjedése miatt a rendőri jelenlétet folytonossá kell tenni, hogy védelmet nyújthassunk azoknak, akiket támadások érnek. Az állam feladata és kötelessége ugyanis megvédeni polgárait és betartatni a törvényt. Meg kell reformálni a nyilvántartási rendszereket és a személyi igazolvány rendszert, minden állampolgárnak rendelkeznie kell egy olyan igazolvánnyal, melyen minden adat megtalálhat, egy háromdimenziós arccal együtt, mellyel bármilyen közhivatalban, vagy arra alkalmas helyen azonosítani lehet majd, hogy az valóban az a személy-e, aki az igazolványt birtokolja. Ki kell építeni a házi őrizetben lévők biztonsági-karperec rendszerét, melynek köszönhetően egy olyan levehetetlen karperecet kell viselniük, melynek segítségével – amennyiben megszöknek – könnyen nyomon követhetővé válnak. Továbbá a börtönben lévő foglyokba és azokba, akik már voltak börtönben, egy egyszerű, egészségre nem káros nyomkövető chipet kell ültetni, hogy a visszaeső bűnözőktől is megvédhessük az állam polgárait. A börtönökben továbbá meg kell erősíteni a lelki szolgálatokat, kötelezővé kell tenni a részvételt különböző vallásos, vagy az erkölcsös, becsületes életre hangsúlyt feketető összejöveteleken. A börtönben élők magukat látják el, tehát dogozniuk kell, különböző fizikai, illetve egyes esetekben szellemei munkákat kell a raboknak ellátnia, mellyel megtermelik maguknak azt a pénzösszeget, amelyből eltartásukat fedezik, illetve hasznára válnak a társadalomnak.