Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DEMOSZ Évzáró Összejövetel és Közgyűlés

2011.12.10

  A DEMOSZ - Demokratikus és Európai Magyarországért Szövetség 2011. december 9-én megtartotta a 2011-es évet lezáró közgyűlését, valamint beszélgetéssel, evéssel, ivással egybekötött kötetlen összejövetelét. Több külsős és leendő új tag, vendég is megjelent a rendezvényen, akik igen pozitív élményekkel távoztak a Kelenföldi Szent Gellért Plébánia Nagyterméből, ahol az összejövetel volt.

Elsőként a régebbi tagok megismerkedtek az új, leendő tagokkal, a hidegtál és a Paulaner sörös hordók elfogyasztás közben a régiek sokat tanultak az újaktól, az újak pedig beilleszkedtek a DEMOSZ összetartó és egyben megtartó közösségébe. 

A kötetlen ismerkedést a szövetség rövid bemutatása követte az új tagok számára. Az elnök, Kováts Megyesi Bálint, ismertette a szervezet felépítését, alapvető céljait, s a DEMOSZ pozitívumait. Megemlítette, hogy a mai fiatalságnak minden eddiginél nagyobb szüksége van a megtartó közösségekre, a valahova tartozás érzéséhez. A mai fiatalok egyedül vannak, s egyedül állnak szemben a világ kegyetlen farkastörvényivel, sokszor reménytelen küzdelmet folytatva saját életük, sikerük, karrierük jobbátételéért. Ezért jött létre a DEMOSZ, hogy segítse a magyarországi és az európai fiatalok egymásratalálását, segítse a fiatalok érdekérvényesítőképességét, részvételüket a közélet és a közösség alakításában és az ifjúság összetartozását. 

 Az elnök mellett, Gurbán Gábor, a DEMOSZ alelnöke is kiemelte beszédében a DEMOSZ eszmeiségét, s azt, hogy Magyarországnak, a magyar nemzetnek milyen nagy szüksége van arra, hogy végre felismerje európai és nyugati voltát, büszkén vállalja fel ősi európai múltját és induljon el a sikerek útján a nemzet a demokratikusabb és európaibb Magyarország felé, amely mindannyiunk közös célja és álma. 

 Alább olvasható Kováts Megyesi Bálint ünnepi elnöki beszéde:

"Tisztelt Közgyűlés, kedves barátaim!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Egy bibliai részlettel kezdeném beszédemet, amely gondolat legyen vezérlő lámpásunk, munkánk és küldetésünk során: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.”. Ez az az elv, amely örökérvényű tanításként kell, hogy szolgáljon nekünk és ha egyszer is elfáradnánk, közömbössé válnánk a cél iránt az út során, melyre most rálépünk, akkor gondoljunk erre a több ezer éve megfogalmazott és azóta is fennálló örökérvényű mondatra, mely erős támaszunk lehet. Az út amelyen most elindulunk – kedves barátaim – nem lesz könnyű, de azzá tehetjük, ha mély hittel és elszántsággal, értékeinkkel összhangban szolgáljuk a közösséget, a társadalmat. Egy olyan összefogásra van szükség, amely a közösség szolgálatában áll, azonban nem nyomja el az egyént, a „persona-t”. Egy olyan összefogásra, amely értelmében a közösség szolgál minden egyes egyént és ahol ez oda-vissza is érvényes, ahol az egyén is a saját tudásának, tehetségének megfelelően szolgálja embertársait és így magát az egész közösséget. Ez tehát az út, a cél pedig az álmunk. Az álmunk egy olyan országról, ahol az embereknek beleszólása van a közügyekbe, aktív szereplőjévé válhatnak az aktuális történéseknek és döntéseknek. Egy olyan országról, ahol többé nem fordulnak elő a XX. század nacionalizmusából és bolsevizmusából eredő bűnök, de még azoknak pozitív színben való említése vagy feltűntetése sem, ahol az úton elesőt és megfáradót felsegítik, s nem még inkább a mélybe nyomják, ahol a polgárok a jövőbe egymást karonfogva és segítve, s nem egymást eltaposva indulnak. Álmaink országa büszke nemzeti hagyományaira, mert ahogy Babits is írta: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét!”, gazdag és unikális magyar nemzeti hagyományaink gazdagabbá teszik Európa és az egyetemes Emberiség kultúráját is. Azonban szintén előbb említett nagy költőnkre hivatkozva, „De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni vagy meggyengíteni!

 

 

 

 

 

 

 

Én hiszek a testvériségben, a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba, másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.”

 

 

 

 

Babits fogalmazza meg a népek testvériségére és egyenlőségére való törekvést talán a legszebben a magyar irodalomban, a következőket írja: „Én katolikus vagyok, azaz hiszek a nemzeteken felülálló, egész világnak szóló, katolikus igazságban! Más szóval: hiszek igazságban, mely túl van a politikán, életünk helyi és pillanatnyi szükségletein: az én egyházam nem nemzeti egyház!”. Ezen mondatok kellenek, hogy szemünk előtt lebegjenek, mikor Európa-politikáról vagy más embertársainkkal való kapcsolatról van éppen szó. E gondolatok előrevetítik számunkra a judeokeresztény alapértékeken és az európai, nyugati népek testvériségén alapuló egyesült és békés Európa képét, azét a közös házét, mely otthont ad a világtörténelem legnagyobb múltú civilizációjának, a zsidó-keresztény, európai civilizációnak, melyre mi is joggal lehetünk büszkék. Akárhogy is próbálják egyes magukat „jobboldaliként” tituláló hamispróféták és pártok a Nyugati, keresztény civilizáció iránti gyűlöletüktől elvakultan harsogni, hogy Hazánknak semmi keresnivalója a Nyugaton és mindenféle délibábos „nemzeties” lázálmoktól gyötörten Magyarországot valami keleti, ázsiai despotikus államként képzelik el, illetve álmodják meg, mely álom minden józan ember számára csupán rémálomként élhető meg.

     Egy erős és egységes az értékeire büszke és gazdag hagyományaiból táplálkozó Európáról álmodunk, ahol nemzet és nemzet összefogásra képes, egy olyan Európáról, amely elfoglalja az őt megillető helyet a világpolitika színpadán, s főszereplőként nem hagyja, hogy neki diktáljanak, hanem ő maga szabja meg a szabályokat. Egy ilyen Európa hasznára válhat a világnak, az emberiségnek, a nyugati civilizációnak, kontinensünknek, Hazánknak és Hazánk minden egyes polgárának.

     Ez a mi álmunk Magyarországról, Európáról és a Világról. Ez az a cél és álom, amelyért dolgozni és küzdeni kívánunk, s ez az a rendeltetés, amit munkánkkal el kell, hogy érjünk. Én hiszem és hiszek bennetek, hogy mi, ez a közösség erre lett rendeltetve, hogy jó útra tereljük ezt az országot, visszatérítsük arra az ösvényre melyről a nácizmus és a kommunizmus borzalmai és több száz éves megszállások letérítették.

    

     Engedjétek meg – kedves barátaim – hogy egy számomra kedves gondolatot idézzek. „A harcos arra törekszik, hogy minél jobban megismerje képességeit. Mindig ellenőrzi fegyverzetét, ami három dologból áll: hitből, reményből és szeretetből.” Én is ezt kívánom magunknak, ennek a kis közösségnek: Álljon fegyverzetünk Hitből, hitből abban hogy amit csinálunk jó és hasznos és, hogy céljainkat elérhetjük, Reményből egy jobb, igazságosabb és demokratikusabb jövő és ország iránt, és természetesen Szeretetből, szeretetből az embertársak iránt, amely szolgál és jobbá teszi a világot.

 

     Zárás és bíztatásképp pedig hallgassátok meg Ayn Rand szavait: „Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.”

 

A hősök pedig – kedves barátaim – mi vagyunk. Ezt kívánom én is nektek, ne hagyjátok a szívetekben égő lángot kialudni, és a lelketekben élő hőst kiveszni, mert a jelenkorban minden eddiginél nagyobb szükség van Hősökre, minden eddiginél nagyobb szükség van Rátok!

 

Még egyszer köszönöm a megtisztelő megbízatást és a figyelmet!

 

Isten áldjon bennetek kedves barátaim és Isten áldja hazánkat, a demokratikusabb és európaiabb Magyarországot!"